Új év és a fogadalmak

Az idei tél elfelejtette megmutatni szépségét.A borús felhők közül csak tritkán villant elő a Nap. Olyankor az andalító sugár a csupasz tájat babonázza.
Mostanában valahogy nem jött még össze az a séta, amit oly nagyon szeretek. Amikor lépteimet tempósra állítva elindulok. Látom körülöttem a világot, hallom minden mozdulatát, a pillanatok nyújtotta részletekből épül fel az a sejtelmes, mély összhang, amibe belezuhanok. Mint egy álomba. Ahonnan oly nehezemre esik visszatérni.

Mozgósítottam magam. Januárban mint mindenki fogadalmat akartam tenni.
Törtem is a fejem miről mondjak le.
Találtam is szebbnél szebb tulajdonságokat, ami mások számára zavaró, amitől megszabadulhatnék...
De minek!
Elővettem egy papírt, írni a listát. A fehér lap üresen bámult velem szemben.
Kihívóan nézett! "Mondd meg őszintén! Mi az amiről még le akarsz mondani?"
Hát szót fogadtam, és az üres lapra felül gyöngybetűkkel rákerült:
2009 a sikeres kezdés éve!
Valamiért fel kellett kelnem az asztaltól.
Az írás ottmaradt. Egyedül.
Várta a folytatást.
Órák teltek el. Álmos szemekkel vettem a kezembe újra.
Mint aki megleste mások titkát, gyerekes mosollyal tettem a többi elvégrendő munkám közé. Azóta sem láttam,
csak tudom, hogy létezik valahol.
Ennyi elég.


www.kert-lak-design.hu

Szabadság..., szabadság...

Júliusban Los Christianos, a legkevésbé volt csendes.
Az út szélén nem volt parkoló, a parton sétálóktól alig lehetett lépni, és a napernyők alatt is sokan keresték a hűsítő árnyékot.
A homok grafitszürke, perzselő. Beljebb tört szélű kavicsok.
A hullámok vadul forrva kúsznak a partra, visszaszívnak minten mozgathatót.
A kavicsok követik a vad táncot.
A víz zajos hullámokban siklik a partig, a deszkások karjukkal evezve igyekeznek a habokon minnél tarajosabbat kifogni.
A sziget felett a levegő fátyolos.
A Szahara homokját kergeti a szél.
A hajó előtt félszemű kalóz fogad.
Lengeti kalapját. Pózol. Fél lábán faláb. Fél kezén kampó... Mégis mosolyog.
Fényképekedik. Ő így rabol...
Főzés közben előkerül a másik keze, a tarajos hullámokon átvágó hajón már inkább lecsatolja a mankót, két lábon mégis biztonságosabb.
Mellettünk egy búvárhajó merül a mélybe. Tányér helyett a mélyben mutatja a tenger gyümölcseit.
A hajón egy stabil pont.
Az árbóc töve.
A többi vadul libikókázik.
Az orra lift.
6 méter egy menet.
Föl, le, föl, le.
Az ebédre nem sokan vágynak...
A kalóz a vizet kutatja.
Nem áldozat után les, az már ott nézelődik mind a hajón.
A bálnákat keresi. Ott!
Tönpe orrukat kiemelik a vízből, aztán a hajó mellett egy bukfenccel függőlegesen eltűnnek a mélyben.

A déli parttól közelítettük meg a hegyet. A lankás lejtő és messzeség miatt nem is látszott oly magasnak, mit az osztrák alpok hegyei.
Messziről kopár, de a lankás szerpentinen haladva buja fenyőerdőben találtuk magunkat.
A pihenő kilátókban messzire ellátni.
A felhők felett Grand Canaria csúcsa meredezik.
Fenn a csupasz holdbéli táj.
A kráterben vezet az út, ahol fortyogott a lávatanger.
Most a nyoma.
Gyermeteg kis kúpocska emelkedik messze, ziháló túristák ereszkednek fel, és alá.
Onnan fentről látszik igazán a világ.
Körös körül ég és víz összeér.
(behunyt szemmel követem, mert nem láttam, de oly szép lehet...)
Míg fenn szikrázó nap, dél felé fodros felhők raja, észak öble csapdába csalja a párát.
Lefelé haladva rögtön ködbe burkolóznak a fák,
és meg nem szűnik míg a partot érjük.
2000m vastag felhő!
A hegy nem engedi menekülni.
Öleli.
Rab marad míg jön a Nap, és oszlik a pára.
Még bújkál a pálmák közt, de az erős szél elfújja a nyomát.
Habzó víz, sebes hullámok döngetik a parti sziklákat.
Az állatkertben sűrű zöld szőnyeg. Tarack, gondosan nyírva.
Sosemlátott fák bontogatják vörös szirmaikat, égigérő kaktuszok, mangrove gyökerek közt szabad madarak röpködnek.
Kalitkára nincs szükségük.
Delfin, fókashow, sóhajtó közönség. Pergő fényképek. "-Szép emlék lesz, ha majd megmutatom otthon...-"
Ezeréves sárkányfa mered az égnek, lombja mint jukkák csokra félgömmbe fogva.
Gyökere szétterül. Mint homokóra.
Mutatja az időt...
Másokét,
már a miénket is...

www.kert-lak-design.hu