Négyen egy kenuban...

Csobban a víz, ahogy elhagyjuk a partot.
Meredek hegyoldal bámul a tükörbe. Zöldellő lomb...bólogat alattunk,megrezdül minden csapásra.Vakító nap elől hűvös szellő bújik el az árnyas szűkületben...
Evezőink tétován simulnak a felszínbe.

Négyen ülünk. Két pár.
Két összeszokott páros, de együtt már rég nem találkoztunk.
Mi középen.
Ők elől, hátul.

Csendes nyári túra a duzzasztott tóban.
Testünket átadjuk a napnak, izmainkat egy erősebb húzással késztetjük munkára.
Szeszélyes csobbanásokkal kanyargunk.
Jobb part, balpart...

Szemben egy hármas húz erősen.
Irányt tartva, összeszokottan.
Így kéne, elöl tartani a tempót, hátul kormányozni...
Mi meg beállunk a sorba...

Megpróbálom mozdulataimat az elsőhöz mérni.de harmadikként egy oldalt húzunk.
A kormányos kanalaz, majd irányt vétve befékez!...
A második nagyokat húz, hosszú szünetekkel.
Ő úgyis erős, neki ennyi ez is elég, míg a többi aprózza.

Szédelegve haladunk két part közt.
Felváltva igyekszem ütemet tartani, hol az első tétova mozdulataival, hol a második erejét fitogtató rapszodikus húzásaival.
Titokban egy-egy mozdulat végén a lapátot függőlegesre fordítva besegítek a kormányosnak.

Néhány bíztató tempó!
Hátha...
Hiába.
Ahányan, annyifelé...

Lehúnyt szemmel keresem a napot.
Igazgatom gémberedett lábaimat.
Ég és föld összeomlott.
Merev görcsös testtel várom a kikötőt!

Többé nem jövök.
Inkább mással.
Vagy egyedül...
Négy magányos egy kenuban.

www.kert-lak-design.hu